2011. február 28., hétfő

A Feszty-körkép

Feszty Árpád - A magyarok bejövetele - részlet

Feszty Árpád, a neves festő 1890-ben látott körképet először Párizsban.  Elhatározta, hogy ő is fest hasonlót.  Először az Özönvíz mondáját akarta megfesteni, de aztán apósa, Jókai Mór tanácsára a Honfoglalást választotta képe témájául. 

A további búvárkodásban a Wikipédia segít - KATT: http://hu.wikipedia.org/wiki/Feszty-k%C3%B6rk%C3%A9p


A körkép épülete a II. világháborúban bombatalálatot kapott, s maga a festmény is megrongálódott. Csaknem a fele tönkrement.  1970-ben határozták el, hogy restaruálják.  Mit jelent a restaruálás szó? 

A felújított körképet először 1995. augusztus 1-jén mutatták meg a látogatóknak. Helye pedig Ópusztaszeren van a Nemzeti Történeti Emlékparkban.

Miért éppen itt?
A hagyomány szerint a honfoglaló magyar törzsek vezetői itt "ejtették szerét az ország  dolgának", tehát itt volt az első magyar országgyűlés.
Az Árpád-emlékmű 1896-ból való.
A helyszínen megtalálták Szer mezőváros maradványait és egy középkori nemzetségi templom és kolostor romjait.
 Ha ott lennénk így látnánk.

2011. február 7., hétfő

Fekete István - Az erdő ébredése

Amikor még február fagyos csizmái ...

Kraft Ilona - Tél

A mezőkön bogarászó ...


Mert ilyenkor ...


S, ha felsüt a nap ...
Mednyánszky László - Tél az erdőn

A fák korhadt ágakat dobnak le ...

Ivan Ivanovics Siskin - Az első hó



És, ha felsüt a nap az öreg ...


Egy reggelen a bokrok alatt ...

A mókusok ...

A fehér szín után jön a ...

A patak ...

A földben megmozdulnak a...

A tavak hideg téli kékje ...

És ekkor megjelenik a harmadik szín, a ...

Még csak itt-ott elbújva ...


Álmos tántorgással ...

Búg a galamb ...

Eközben ...
 
Eltűnik a hóvirág ...



Haza...

A nyír már ...

Csupa fény ...

Az erdő ...

Fekete István: Az erdő ébredése



Amikor még .......  fagyos csizmái kopognak a hegyeken, s az öregedő ... önmagáról dúdol jeges nótákat a fenyőknek, lent a ...........  megpuhul a szélhordta avar, és a mezőkön bogarászó ......
 felnéznek a felhőkre, hogy valahonnan délről nem hoztak-e valami üzenetet.


Mert ilyenkor már van valami a ........., amitől elcsendesedik a fák orgonája, figyelve kihúzzák magukat az öreg bükkök, és a som rügyeit úgy csiklandozza valami belülről, hogy már alig férnek a bőrükbe.

S ha felsüt a ..., nyújtózkodik az erdő. A fák korhadt ...... dobnak le magukról, az .... kezdenek felszáradni, a szél a téli sziszegés helyett lágyabb suhogással fésüli az erdőt, s egy reggelen a bokrok alatt kinyitja ezer, fehér ............. a hóvirág.

Hideg van még ilyenkor, s a hidegnek nincs más színe, csak a ..... . Utána jön a sárga, a kék, a lila, a rózsaszín és legvégül a nyár ragyogásában a pipacs égőpiros lángolása. De ez messze van még.
...


A fehér szín után jön a ....., a hóvirág után a déli domboldalakon, mintha maga a kén virágzott volna ki, szinte nevetnek a sombokrok sárga csokrai, alattuk pedig a tavaszi kankalin majdnem ugyanolyan színű kis ....... .

És ha felsüt a nap, az öregerdő mélyén, mintha a tavasz orgonája szólalna meg, búgni kezd az első vándor, távoli tájak fészekrakó üzenetét hirdetve: búgni kezd a ......... .

A ....... kidörgölik szemükből az ....., a harkály elhallgat értelmetlen kopogtatásával a beteg fák mellkasán, a patak száradó partján vidáman futkos a ................ – aki szintén most érkezett .......... útjáról –, a földben megmozdulnak a giliszták és egyéb dermedt férgek, a ............. akkora a sürgés-forgás, mintha ....... készülnének.

A tavak hideg téli kékje meleg barnára válik, s a ..... megmozdulnak .............., ahová még októberben feküdtek.

És ekkor megjelenik a ......... szín az erdőn: a kék. Még csak itt-ott elbújva a bokrok meleg szoknyája alatt, de körülötte édes illat omlik a földre, és szerényen szétnéz kék ........ a tavaszodó világban: az ibolya. Illatát aztán elkapja a szél, játszik vele, meghordozza a csalitokban, az öregerdőben, hol néma odvakban vadméhek aludtak eddig, de most a meleg illattól megzendül az odú, és álmos tántorgással kirepülnek az első méhek.
Búg galamb, dongnak a ....., esténként óvatosan megszólal már a feketerigó, és fuvolájára kipattan a füzek ezüst barkája; de meghallják a denevérek is, s amikor vadászházak kéményéből, öreg odvakból apró árnyak szállnak ki némán, mint a titkos gondolat, hogy van-e már élelem odakint, repkednek-e az éji bogarak.
Eközben múlnak a ..... .

Eltűnik a hóvirág, megfakul az ibolya, a fűz barkái helyett leveleit suhogtatja már a szél, és hozzák, egyre hozzák a tavaszt az érkező vándorok. A dél végtelen ege elküldi a pintyet, a csízt, az éneklő rigót, és mindenki hozza magával a kis hangszerszámát, ki a fuvoláját, ki a citeráját. Minden reggel fényesebb a nap, és minden reggel jobban tele van muzsikával az erdő.

A nyír már zöldben pompázik, az utakat benőtte a fű, a vágásokban mérgesen ágaskodik a csalán, és száll a dal, készülnek a fészkek, millió új élet lüktet a csírák és szívek mélyén, és egy reggelen fehér nászruhájukban esküvőre hívják az erdei népeket a vadcseresznyefák.

Csupa napfény az erdő, csupa égig szálló dal. Nem alszik már senki, és vándorló kis bárányfelhők megállnak az égen hallgatódzni.


Az erdő felébredt.

Fekete István íróasztala. Lehet, hogy ezt a gyönyörű leírást is itt írta.



Tavasztündér jól dolgozott.

2011. február 3., csütörtök

Fábián Imre - Kukucskáék

Melyik kép illik jobban?


Nagyapámék udvarán a kút mellett áll.... Édes, zamatos kör... Ezzel a körtefával kezdődik ez a me... Úgy február de... Ahogy kora reggel ki... Nem akartam hinni a sze... A vén körtefán valami nagyon kü... Azt hittem, hogy azok pá... Nagyapám segített megszá... Éppen ki... Azt is megmagyarázta, hogy azok ba...
Éjjel kódorognak, nappal al... Én bizony megijedtem tő.... Azt hittem engem ku... A nagyapám meg azt mondta, hogy nem engem néznek, hanem a kisbicskát ke... Jajaj, bizony azt a bicskát én el... Szaladtam is mindjárt, hogy visszate...  Másnap reggelinél aztán láttam, hogy nagyapám mennyire ö...

Így tör... Ha nem hiszitek, keressétek fel a szőlőskerti paj...
Ha megtaláltátok faggassátok ki ...! :)


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...