A tréfás mesék jól megnevettetnek minket. Szereplőik sok butaságot csinálnak: mindent elrontanak vagy félreértenek.

 Jól látható belőlük milyen nevetséges a butaság.

Hol volt, hol nem volt, Nekeresden túl volt, volt egyszer egy bolondos legény. Úgy hívták, hogy Fityók.
Hol van Nekeresd? 
 A képen három fityók is van! Mi az ?

Ez a Fityók hátul hordta az eszét, mint juhász a botját. HM? Darálni akarta az ecetet, kötözni a homokot. Lehet-e? Vargához vitte élesíteni az ekeszarvát, - Mi az? - szabóhoz patkolni a csizmát. Milyen dolgok ezek?




Pap Aurél - Favágó

Mikor az apja megsokallta sok balgaságát, - Balgaság? - butaság - azt mondta neki:

- Kocsiút meg gyalogút, föl is út, meg le is út. Eredj, Fityók, szolgálatot keresni. Hogyan közlekedtek akkor az emberek?

El is ment Fityók, talált gazdát is, kapott parancsot is. Ez volt a parancs:

- Eredj, Fityók, fát vágni az erdőre. Amit vágsz, holnap hazahozzuk négylovas szekérrel. Nesze ez az árpacipó, élj vele vígan. Mekkora lehet az árpacipó? Mi az az árpa? Mi a cipó?

Fityók mindent jóváhagyott, csak az árpacipót kevesellte.

- Ha kevés, tedd a patakba, megdagad benne - mondja neki  a gazda, tréfálkozva. Mi lesz a cipóval a vízben?

Egy szó nem sok, Fityók annyit se szólt. Kiment az erdőbe, lenyesett két gallyat, beletette a patakba. Miért is?

Aztán megette az árpacipót, kifeküdt a napra, s így aludt estig. Akkor aztán hazament.

Másnap azt mondja neki a gazda:

- Itt ez a darab szalonna, kend meg vele a szekeret, megyünk az erdőre fáért, amit kivágtál.
Miért kellett megkenni a szekeret? Hallottál már ajtót csikorogni?

Kapja magát Fityók, megkeni a szekeret, de mindenütt, nemcsak a kerekeit, hanem az oldalát is, a rúdját is.

- Ó, te esze fitty! - förmed rá a gazda. - Nem így kellett volna ezt csinálni! No, most már fogd be a négy lovat. Mi az?

Be is fogta Fityók a négy lovat, de úgy, hogy kettőt előre a rúdhoz, kettőt hátra a saroglyához. A képen hol a saroglya? Hát ahogy hajtaná, nem megy a két ló, nem bírja egymást húzni. Elképzelted?

- Ó, te oktondi! - kiált rá a gazda. - Ezt sem így kell csinálni! Oktondi? - butuska -

Megmutatta, hogyan kell, aztán megindultak. 
- Hanem azt megmondom, hogy az úton meg ne mukkanj, mert megkeserülöd - förmed rá a gazda Fityókra.

Mit mondott a gazda? Mit jelent?

Szót is fogadott Fityók. Pedig látta, hogy kiesik a kerékszög, utána a kerék. De azért meg nem szólalt volna a világért sem. Csak amikor az erdőbe beértek, akkor mukkant meg: Miért?

- Gazduram, baj van!

- Mi baj, Fityók?

- Kiesett a kerékszög.

- Hej, mézes teringette, mért nem szóltál előbb!

- Meg a kerék is elveszett!

- Hej, jeges teringette, fogj hamar egy lovat, pattanj a hátára, szaladj a kerékért! Hogy beszél a gazda?

Kifogták a nyergest, rápattant Fityók, megy vissza a kerékért. Meg is találja, illegeti a ló hátára, de sehogy se akar megállni rajta. Kapja magát, kiveri belőle a küllőket, a kereket a ló nyakába akasztja, úgy lovagol vissza. Mi lesz, ha a kerékből kiverik a küllőket?

Persze, mire kiért a gazdához, mind véresre verte a kerék vasabroncsa a ló lábát. Lett ebből megint nagy perpatvar. Ahogy kimérgeskedi magát a gazda, fülön fogja Fityókot, s azt mondja neki:

- Hol az a fa, amit tegnap vágtál?

- Itt van a patakban - mutatja Fityók a két szál vesszőt. - Gondoltam, majd megdagad benne.

Erre aztán már a lőcs után kapott a gazda.

- Gyere, Fityók, hadd járassam el veled a kutyakopogóst.

De erre Fityók is nyaka közé kapta a lábát, s úgy meglódult, hogy még most is szalad, ha meg nem állt.

Amelyiktek találkozik vele, fogadja föl cselédnek.

BAJ? NEM BAJ?
Egyszer egy parasztember egy zsák rozsot tolt taligán a


malomba. Szembejött egy másik. Mind a kettõ megállt, hogy kifújja

magát. Szóba ereszkedtek.

- Jó reggelt! - mondta a malomba igyekvõ - Jó-e erre az út?

- Nem próbáltam.

- Hát a malom jár-e?

- Nem láttam.

- Mindig ilyen keveset szólsz, te legény?

- Nem vagyok én legény, házas vagyok. Már húsz esztendeje.

- Az már jó dolog!

- Hát nem egészen jó.

- Miért nem?

- Mert öreg a feleségem.

- Bizony, az baj.

- Nem is olyan nagy baj.

- Aztán miért nem baj?

- Mert háza van meg pénze.

- Úgy már jól van!

- Dehogyis van jól! Nincs sok pénze, csupa rézgaras.

- Az már baj.

- Nem is olyan nagy baj. Mert én azon a pénzen vettem négy kövér disznót.

- Akkor jól van!

- Nincs jól bizony! Mert amikor az anyám kisütötte a zsírjukat, fölgyújtotta a házat.

- Hát az már aztán nagy baj.

- Nem baj. Mert szép új házat építettem a helyére.

- Akkor semmi hiba!

- Semmi. Csak éppen amikor az öreg feleségem belépett a házba,

leesett a lépcsõrõl és kitörte a nyakát.

- Jaj, jaj, ez aztán a nagy baj!

- Nem is olyan nagy. Fiatal feleséget vettem, szépet, takarost.

- Hát ebbõl csak nem lett baj?

- Lett bizony. Egész nap mást se tesz, mint a tükör elõtt ül, magát

piperézi, én meg sütök-fõzök, mosok-varrok, súrolok- sikálok.

- Ez már baj.

- Ez aztán már igen nagy baj. Hát az isten áldjon!