2014. november 17., hétfő

A kőleves

Magyar népmesék sorozat - http://www.youtube.com/watch?v=Al4DpKBL8o4




Hol vót, hol nem vót, vót egyszer egy szegény, háborúból hazatérő katona.
Ment egyik faluból ki, a másikba bé, rongyosan, éhesen.
De bizony nem kínálták meg sehol egy falás kenyérrel vagy egy kicsi meleg levessel se. Bekéredzett egyik házhoz es, a másik házhoz es. Itt reá uszították a kutyát, ott meg olyan szegénynek tették magukat, hogy semmijük sincs.
Hát, így, ahogy menegetett csak dünnyögött magában:
- Megálljatok! ... A következő háznál, ... legyen az bárkié is ..., ott én főzök levest. ... Méghozzá kőlevest!
Fel es vett a kapuból egy követ, s bément a legelső házhoz. Éppen egy öregasszonyé vót.
- Jó napot, öreganyám!
- Adjon isten, vitéz uram!
- Hát, hogy s mint szolgál az egészsége?
- Szolgál, ahogy szolgál. Hát vitéz uramnak hogy szolgál?
- Nekem is szolgál valahogy, csak éhes vagyok, ennék valamit, ha volna.

- Jaj, lelkem, vitéz uram, adnék én, de én es olyan szegény vagyok, mint a templom egere. Semmim sincs, tiszta üres a kamarám, padlásom, mindenem.

- Hát - azt mondja a katona - én nem vagyok   annyira szegény, nekem van itt a zsebemben, né, egy jókora kő. Ebből én tudnék levest főzni, csak kéne egy üstöcske vagy fazék, amiben megfőzzem.
- Hát azt éppen adhatok, mert fazekam van elég – nyugodott meg az öregasszony, csak nincs, amit beletegyek.
Na, megmosta a katona a követ szépen, beletette a fazékba. Tüzet rakott az öregasszony. Vizet töltött a katona a kőre, s odatette főni. Egy jó hosszú fakanállal megkevergette. Leste az öregasszony. A katona még meg is kóstolta.
- Hát jónak jó - csettintett a nyelvével-, de ha egy kicsi só vóna benne, akkor még jobb lenne.
- Hozok én sót, van nekem!
Beletette a katona a sót, megkevergeti, s azt mondja:




- Tudja, ha lenne egy kanálka zsírja, akkor aztán igazán jó lenne.
- Van nekem az is, hozok én! - dicsekedett az öregasszony.
Hozott egy kanál zsírt, azt es beleeresztették oda a fazékba.
Kevergeti a katona, kóstolja, lesi az öregasszonyt.
- Hát tudja-e, szoktam én kőleveskét főzni, de abban még kolbász is volt. Hogy az milyen finom!
- Van nekem kolbászom is - ajánlotta az öregasszony -, hozok én egy darabot a kamarából.
- Hozzon két darabot, öreganyám, nekem is kell egy darab s magának es - szólt utána a katona.
- Hozok, hozok! - Hozott az öregasszony két darab kolbászt.
A katona beleeresztette azt is a fazékba. Kevergeti, kóstolja.
- Tudja-e, ha van egypár szem pityókája, krumplija, azt meghántanánk, s ide beleaprítanánk, s még ha zöldségje is volna, az megadná a módját egészen.
- Van nekem az es - húzta ki magát büszkén az öregasszony -, hozok én azt is.
Hamar hozott egy kis sárgarépát, petrezselymet, pityókát, megtisztították s beletették a levesbe. Kevergeti a katona, ízleli, s odanyújtja a kanalat az öregasszonynak.
- Kóstolja csak meg, most be jó!
Megkóstolja az öregasszony, s igen nyalja a szája szélét.
- Jaj, hát sohase hittem volna, hogy a kőből ilyen jó levest lehessen főzni.



Még hagyták egy kicsit rotyogni, aztán megszólalt megint a katona:
- Egypár szem rizskása is jó lenne, de ugye, az nincsen?
- Van nekem az es - tüsténtkedett az öregasszony.
Hamar még egy pár szem rizst is beleszórtak, s akkor megsimította elégedetten a hasát a katona.
- Ez most már éppen olyan, amilyenre én szoktam főzni!
Megvárták, hogy megfőjön. Kitöltött a katona egy nagy tányérral magának s eggyel az öregasszonynak, s jóízűen bekanalazták.
Az öregasszony nem győzött csodálkozni, hogy lehet kőből ilyen jó levest főzni. Mikor aztán jóllaktak, odafordult a katonához.
- Mondja, vitéz uram, nem adná el ezt a követ? Ebből én milyen jó levest tudnék kotyvasztani!
- Dehogynem! - vágta rá rögtön a katona. Elmosolyodott a bajusza alatt.
- Száz forintért bizony odaadom.
Az öregasszony hamar odaadta a száz forintot, s egy tiszta törlőruhába belegöngyölte a követ. El es tette, hogy neki legyen, mikor levest akar főzni.
A katona a száz forinttal a zsebében nagy gyorsan elbúcsúzott, nehogy az öregasszony meggondolja magát, s visszakérje.
Most, hogy jóllakott, s volt száz forintja, vígan rótta az utat hazafelé.
Útközben talált egy követ, s mit gondolt mit nem belétette a tarisznyájába.

(Ezt a mesét Kalári néni mondta el nékem Bukovinában.)





Valós mese

A reális mesék szereplői igazi emberek, helyszínei valóságosak. Cselekménye az elejétől a végéig meg is történhetne. Hősét az esze, bátorsága és a szerencse vezeti győzelemre. 
Olvasásuk közben saját bajainkra is kapunk megoldást.

Kőleves


Egyszer régen, igen-igen régen egy szegény falusi legény elhatározta, hogy vándorútra ..... . Ment, mendegélt, napokon, éjszakákon át barangolt, míg egyszer csak nagyon .......... .

Mivel tarisznyájában már nem talált egy morzsányit sem a hazai cipóból, elhatározta, hogy betér a közeli ...... . Majd csak akad valaki, aki megkínálja egy kis meleg ....... .
Csakhogy abban a faluban egyetlen jószívű ember sem ..... .
– Ha nem látnak vendégül ..... – mondotta a legény az alvégen –, majd főzök magamnak ........ .
Elcsodálkozott ezen az utolsó ház gazdája, és csakhamar híre terjedt, hogy a messziről jött vándor kőlevest akar ..... . A nagy csodára nevetve futottak össze az ....... .
Hoztak a falubeliek edényt; a szegény vándorlegény pedig megtöltötte vízzel, és beletette a ..... .
– Megengedné valaki, hogy a fazekat rátegyem a .......... ?
Persze, hogy megengedték, mert nagyon kíváncsiak voltak, hiszen kőlevesről még egyikük sem ....... . Amint a víz forrni kezdett, így szólt a ......:
– Egy kanál zsírral micsoda pompás illata .....!
Hoztak neki zsírt három ........ .
Minthogy a víz már javában forrt, egyre türelmetlenebbül várta a falu népe, hogy mi .... . A legény megkóstolta a levest, és ........... :
– Pompás, csak egy kicsit ...... . Jó volna belé egy kevéske .. .
Hoztak sót több ........ . A legény megkavarta a levest, és újból .......... .
– Ha egy kevéske káposzta is volna benne, nincs ember, aki meg ne nyalná mind a tíz ujját ..... .
Erre az egyik asszony beszaladt a veteményeskertbe, és három nagy fej káposztát ....... . A vándor megtisztította, és beleszelte a párolgó ....... . A víz csak egyre ..... . A leves már majdnem elkészült, mikor a vendég váratlanul ismét .......... :
– Ha még egy falat kolbásszal is megörvendeztetnének, akkor lenne igazán fölséges a .....!
Hárman is vágtak neki egy-egy darab kolbászt; sőt volt, aki egy jókora kenyérszeletet is ...... . A legény beledobta a kolbászdarabokat a vízbe, és a leves csakhamar ......... .
Akkor levette a tűzről; a tarisznyájából kanalat horgászott elő, körülményesen leült, és jóízűen falatozni ....... . Közben nagyokat harapott a ......... .
Olyan jóízűen falatozott, hogy hamarosan kiürült a fazék, csak a kő maradt az ..... . A falubeliek, akik szájtátva álltak körülötte, szinte egyszerre ......... :
– Hát a kővel mi ....?
– A ..... ?! Azt megmosom, és elteszem máskorra, amikor újból olyan helyre érek, ahol semmivel se kínálják meg a fáradt ....... .

(magyar népmese)



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...