Amikor még február fagyos csizmái ...
Kraft Ilona - Tél
És, ha felsüt a nap az öreg ...
A mókusok ...
A fehér szín után jön a ...
A patak ...
A földben megmozdulnak a...
A tavak hideg téli kékje ...
És ekkor megjelenik a harmadik szín, a ...
Még csak itt-ott elbújva ...
Álmos tántorgással ...
Búg a galamb ...
Eközben ...
Eltűnik a hóvirág ...
Az erdő ...
Fekete István: Az erdő ébredése
Amikor még ....... fagyos csizmái kopognak a hegyeken, s az öregedő ... önmagáról dúdol jeges nótákat a fenyőknek, lent a ........... megpuhul a szélhordta avar, és a mezőkön bogarászó ......
felnéznek a felhőkre, hogy valahonnan délről nem hoztak-e valami üzenetet.
Mert ilyenkor már van valami a ........., amitől elcsendesedik a fák orgonája, figyelve kihúzzák magukat az öreg bükkök, és a som rügyeit úgy csiklandozza valami belülről, hogy már alig férnek a bőrükbe.
S ha felsüt a ..., nyújtózkodik az erdő. A fák korhadt ...... dobnak le magukról, az .... kezdenek felszáradni, a szél a téli sziszegés helyett lágyabb suhogással fésüli az erdőt, s egy reggelen a bokrok alatt kinyitja ezer, fehér ............. a hóvirág.
Hideg van még ilyenkor, s a hidegnek nincs más színe, csak a ..... . Utána jön a sárga, a kék, a lila, a rózsaszín és legvégül a nyár ragyogásában a pipacs égőpiros lángolása. De ez messze van még.
...
A fehér szín után jön a ....., a hóvirág után a déli domboldalakon, mintha maga a kén virágzott volna ki, szinte nevetnek a sombokrok sárga csokrai, alattuk pedig a tavaszi kankalin majdnem ugyanolyan színű kis ....... .
És ha felsüt a nap, az öregerdő mélyén, mintha a tavasz orgonája szólalna meg, búgni kezd az első vándor, távoli tájak fészekrakó üzenetét hirdetve: búgni kezd a ......... .
A ....... kidörgölik szemükből az ....., a harkály elhallgat értelmetlen kopogtatásával a beteg fák mellkasán, a patak száradó partján vidáman futkos a ................ – aki szintén most érkezett .......... útjáról –, a földben megmozdulnak a giliszták és egyéb dermedt férgek, a ............. akkora a sürgés-forgás, mintha ....... készülnének.
A tavak hideg téli kékje meleg barnára válik, s a ..... megmozdulnak .............., ahová még októberben feküdtek.
És ekkor megjelenik a ......... szín az erdőn: a kék. Még csak itt-ott elbújva a bokrok meleg szoknyája alatt, de körülötte édes illat omlik a földre, és szerényen szétnéz kék ........ a tavaszodó világban: az ibolya. Illatát aztán elkapja a szél, játszik vele, meghordozza a csalitokban, az öregerdőben, hol néma odvakban vadméhek aludtak eddig, de most a meleg illattól megzendül az odú, és álmos tántorgással kirepülnek az első méhek.
Búg galamb, dongnak a ....., esténként óvatosan megszólal már a feketerigó, és fuvolájára kipattan a füzek ezüst barkája; de meghallják a denevérek is, s amikor vadászházak kéményéből, öreg odvakból apró árnyak szállnak ki némán, mint a titkos gondolat, hogy van-e már élelem odakint, repkednek-e az éji bogarak.
Eközben múlnak a ..... .
Eltűnik a hóvirág, megfakul az ibolya, a fűz barkái helyett leveleit suhogtatja már a szél, és hozzák, egyre hozzák a tavaszt az érkező vándorok. A dél végtelen ege elküldi a pintyet, a csízt, az éneklő rigót, és mindenki hozza magával a kis hangszerszámát, ki a fuvoláját, ki a citeráját. Minden reggel fényesebb a nap, és minden reggel jobban tele van muzsikával az erdő.
A nyír már zöldben pompázik, az utakat benőtte a fű, a vágásokban mérgesen ágaskodik a csalán, és száll a dal, készülnek a fészkek, millió új élet lüktet a csírák és szívek mélyén, és egy reggelen fehér nászruhájukban esküvőre hívják az erdei népeket a vadcseresznyefák.
Csupa napfény az erdő, csupa égig szálló dal. Nem alszik már senki, és vándorló kis bárányfelhők megállnak az égen hallgatódzni.
Az erdő felébredt.
Fekete István íróasztala. Lehet, hogy ezt a gyönyörű leírást is itt írta.
Tavasztündér jól dolgozott.
Fekete István: Az erdő ébredése
Amikor még ....... fagyos csizmái kopognak a hegyeken, s az öregedő ... önmagáról dúdol jeges nótákat a fenyőknek, lent a ........... megpuhul a szélhordta avar, és a mezőkön bogarászó ......
Mert ilyenkor már van valami a ........., amitől elcsendesedik a fák orgonája, figyelve kihúzzák magukat az öreg bükkök, és a som rügyeit úgy csiklandozza valami belülről, hogy már alig férnek a bőrükbe.
S ha felsüt a ..., nyújtózkodik az erdő. A fák korhadt ...... dobnak le magukról, az .... kezdenek felszáradni, a szél a téli sziszegés helyett lágyabb suhogással fésüli az erdőt, s egy reggelen a bokrok alatt kinyitja ezer, fehér ............. a hóvirág.
Hideg van még ilyenkor, s a hidegnek nincs más színe, csak a ..... . Utána jön a sárga, a kék, a lila, a rózsaszín és legvégül a nyár ragyogásában a pipacs égőpiros lángolása. De ez messze van még.
...
És ha felsüt a nap, az öregerdő mélyén, mintha a tavasz orgonája szólalna meg, búgni kezd az első vándor, távoli tájak fészekrakó üzenetét hirdetve: búgni kezd a ......... .
A ....... kidörgölik szemükből az ....., a harkály elhallgat értelmetlen kopogtatásával a beteg fák mellkasán, a patak száradó partján vidáman futkos a ................ – aki szintén most érkezett .......... útjáról –, a földben megmozdulnak a giliszták és egyéb dermedt férgek, a ............. akkora a sürgés-forgás, mintha ....... készülnének.
A tavak hideg téli kékje meleg barnára válik, s a ..... megmozdulnak .............., ahová még októberben feküdtek.
Búg galamb, dongnak a ....., esténként óvatosan megszólal már a feketerigó, és fuvolájára kipattan a füzek ezüst barkája; de meghallják a denevérek is, s amikor vadászházak kéményéből, öreg odvakból apró árnyak szállnak ki némán, mint a titkos gondolat, hogy van-e már élelem odakint, repkednek-e az éji bogarak.
Eközben múlnak a ..... .
Eltűnik a hóvirág, megfakul az ibolya, a fűz barkái helyett leveleit suhogtatja már a szél, és hozzák, egyre hozzák a tavaszt az érkező vándorok. A dél végtelen ege elküldi a pintyet, a csízt, az éneklő rigót, és mindenki hozza magával a kis hangszerszámát, ki a fuvoláját, ki a citeráját. Minden reggel fényesebb a nap, és minden reggel jobban tele van muzsikával az erdő.
A nyír már zöldben pompázik, az utakat benőtte a fű, a vágásokban mérgesen ágaskodik a csalán, és száll a dal, készülnek a fészkek, millió új élet lüktet a csírák és szívek mélyén, és egy reggelen fehér nászruhájukban esküvőre hívják az erdei népeket a vadcseresznyefák.
Csupa napfény az erdő, csupa égig szálló dal. Nem alszik már senki, és vándorló kis bárányfelhők megállnak az égen hallgatódzni.
Az erdő felébredt.
Fekete István íróasztala. Lehet, hogy ezt a gyönyörű leírást is itt írta.
Tavasztündér jól dolgozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése