A " D I G I T Á L I S . N E M Z E D É K N E K " !
Az Apáczai Kiadó H é t s z í n v i r á g olvasókönyvéhez. + egy kis Mozaik
Használjátok olyan örömmel, ahogyan készítettem :) - Hornyákné Sebestyén Éva
2015. január 26., hétfő
2015. január 20., kedd
Móra Ferenc: Rege a csodaszarvasról
Hol volt, hol nem volt, messze napkelet felé volt egyszer egy híres-nevezetes fejedelem, akit Nimródnak hívtak.
Száz gulyása, ezer csikósa, tömérdek nyája, ménese volt ennek a fejedelemnek.
De ő nem azokra volt büszke, hanem két fiára.
Hunornak hívták az öregebbiket, Magyarnak a fiatalabbikat. Egyformán derék, jó növésű legény volt mind a kettő. Sas a szemük, villám a kezük.
Nagy vadászember volt Nimród, s akármerre űzte-kergette a vadat, mindenfelé elkísérte a két fia.
Mondta is neki a felesége, Enéh királynő: - Nem jó vége lesz annak, uram királyom, ha te úgy rákapatod a gyerekeket a vadászatra.
- Ahogy az isten akarja - felelt mosolyogva Nimród fejedelem. - Én már csak annak örülök, hogy nem kell őket félteni még a vadállatoktól se, mert azzal is elbánnak.
Később a fiúk apjuk nélkül is elmentek vadászni.
Egyszer éppen apjuk országának a határán vadászgattak kíséretükkel. Ötven deli levente kísérte Hunort, ötven nyalka legény Magyart. Sok madarat halomra nyilaztak, dárdájuk számtalan vadat leterített.
A két testvér már éppen hazafelé készülődött, mikor hirtelen egy gímszarvas bukkant fel előttük. De olyan ám, amilyent még sohase láttak. Fehér a szőre, mint a hó, ragyog a szeme, mint a gyémánt, ágas-bogas két agancsa pedig egymásba fonódva olyan, mint a koszorú.
- Ezt már csak nem hagyjuk itt! - kiáltott Hunor, lovára pattanva.
- Legjobb volna elevenen elfogni, és hazavinni édesanyánknak! - Azzal felszökött paripájára Magyar is.
Hajrá, száz vitézükkel utána a csodaszarvasnak! Árkon-bokron keresztül, hegyről le, hegyre fel, sűrűből tisztásra, mezőről berekbe.
Hajrá, száz vitézükkel utána a csodaszarvasnak! Árkon-bokron keresztül, hegyről le, hegyre fel, sűrűből tisztásra, mezőről berekbe.
Reggeltől napszállatig nyomában voltak, de csak nem érték el a szarvast. Mikor már úgy volt, hogy mindjárt elfogják, nagyot szökkent a gyönyörű állat, s egy locsogós, mocsaras ingoványban végképp elveszett a szemük elől.
A daliák egymásra néztek.
- Szeretném tudni, bátyám, hová kerültünk - szólalt meg Magyar
Körülnéztek, s csudaszép tájékot láttak maguk körül.
Selyem a füve a legelőknek, mézes a gyümölcse a fáknak, az erdőben seregestül az őz, nyüzsög a folyóban a hal.
Selyem a füve a legelőknek, mézes a gyümölcse a fáknak, az erdőben seregestül az őz, nyüzsög a folyóban a hal.
- Hej, öcsém, szeretnék én itt sátrat verni! - sóhajtott Hunor.
- De megszakadna apánk, anyánk szíve, ha többé nem látnának bennünket - felelte Magyar.
- De látnak ám! - fordította hazafelé Hunor a lova fejét. - Szüleinkhez hazatérünk, szándékunkra áldást kérünk!
Haza is ment a két testvér az öregekhez. Nimród fejedelem helyben is hagyta szándékukat, csak Enéh királyné sopánkodott:
- Jaj, édes gyerekeim, mi lesz belőletek azon a vadon helyen? Ki főz nektek ebédet, ki mossa ki gyolcsruhátokat?
- Majd csak ád az isten arra is valakit - bíztatta a fejedelem a feleségét.
Csakugyan adott is. Mire a fejedelem fiai a száz vitézzel visszatértek a szigetre, már messziről vidám muzsikaszó és ének fogadta őket.
Egy szomszéd fejedelemnek, Dul királynak a két lánya mulatott, mind a kettő ötven-ötven lánypajtásával. Táncoltak, bújócskáztak, libegtek-lebegtek a holdfényben, mint liliomvirágok a szélben.
Csakugyan adott is. Mire a fejedelem fiai a száz vitézzel visszatértek a szigetre, már messziről vidám muzsikaszó és ének fogadta őket.
Hunor és Magyar összenéztek a vitézekkel.
- No, fiúk, lesz már, aki főzzön, mosson ránk! Ebből lesz csak nagy lakodalom!
Úgy is lett! Közibük vágtattak, minden legény a nyergébe kapott egy lányt, és azt mondta neki:
- Én az urad leszek, te a feleségem. Ásó-kapa válasszon el bennünket egymástól.
Hunornak és Magyarnak a két királylány jutott. A helyet pedig megfelezték egymással. Napnyugati fele jutott Hunor népének, s azok voltak a hunok.
A keleti fele jutott Magyar leventének, s ezeknek utódjait nevezték magyaroknak.
Az országot Szittyaországnak. Ez a szép monda pedig szálljon tovább is szájról szájra.
Diafilmen Arany János versére:
http://dydudu.hu/diafilm/055/55.html
Kaszás Attila előadásában:
A keleti fele jutott Magyar leventének, s ezeknek utódjait nevezték magyaroknak.
Az országot Szittyaországnak. Ez a szép monda pedig szálljon tovább is szájról szájra.
Diafilmen Arany János versére:
http://dydudu.hu/diafilm/055/55.html
Kaszás Attila előadásában:
T a r t a l o m
Messze napkelet felé élt egy híres nevezetes fejedelem: Nimród volt a neve.
Nimród fejedelem egy szkíta domborművön.
Nagyon gazdag volt ez a fejedelem. Talán száz gulyása is volt.
Olvassátok el Arany János versét is! A képen Enéh látható, ahogy László Gyula lerajzolta.
Így kezdődik:
"Száll a madár, ágrul ágra,
Száll az ének, szájrul szájra;
Fű kizöldül ó1 sirhanton,
Bajnok ébred hősi lanton.
Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéhnek:
Hunor s Magyar, két dalia,
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)