Nézzétek MEG A filmet!
Ide kettintsatok!
A magyaroknak
- Midőn egy nagy csatvesztésük UTÁN ismét erőre kaptak
- Harci kedvük feltámadt s meg SEM álltak, amíg el nem ÉRTEK ama nevezetes Bizánc városáig, ahol a görög császár uralkodott.
No a császár, aki ismerte már a magyarok hírét, hamar elzáratta a városnak mind a hét kapuját, hogy a magyarok be ne mehessenek.
Egyben követeket küldött a magyar vezérhez azzal a bölcs üzenettel: ne ontsák egymás vérét, kár volna a görögért is, a magyarért is, inkább álljon ki a görögök részéről az egy vitéz, a magyarok részéről az egy vitéz bajvívásra.
Ha a görög győz, a magyarok szépen menjenek vissza a hazájukba, ha a magyar vitéz győz, nagy adót fizet a magyaroknak.
- Jól van - mondotta a magyarok vezére-, hát csak jöjjön AZ A vitéz!
Elmentek a követek, s hát egy óra sem telt belé jön ki a város kapuján egy rengeteg nagy óriás: a két karját összefonva megáll a magyarok előtt, s mondja nagy büszkén:
- Hadd lám, ki mer kiállni velem !? De egyszerre kettő jöjjön, eggyel nem is kezdek!
Összenéztek a magyarok, szikrázott a szemük haragjukban, s egyszerre SZÁZ is kiáltotta:
- Én is kiállok! Én is!
A legserényebb volt azonban köztük Botond, egy köpcös, tagbaszakadt ember - EZ egy szempillantás alatt kivált a seregből, elébe állott a görög vitéznek.
Mondta NEKI:
- Hallj ide, görög óriás! Botond az én nevem. A legkisebb vitéz a magyarok közt. Állíts csak te magad mellé még két görögöt!
S amint EZT mondotta, megforgatta a buzogányát, s úgy vágta a vár vaskapujához, HOGY AZ egyszeriben kettéreccsent.
Akkora lyukat ütött rajta, hogy egy növendék gyermek ki, s besétálhatott rajta.
Pál Mária: Haragos Botond (Újfehértó)
- Nono - ingerkedett az óriás -, kár volt eldobnod AZT a buzogányt!
Talán ILYEN ércbuzogánya lehetett Botondnak. EZT Bajorországban találták.
Bizáncot később Konstantinápolynak, ma pedig Isztambulnak hívják.
Törökország csodaszép városa a Boszporusz partján.
A képen az Aja Sofija, az Isteni Bölcsesség temploma látható.
Itt lehetett valahol az a híres érckapu.
A népköltészeti alkotásoknak, mivel szájról szájra terjedtek-TÖBB változatát is ismerjük.
Ime egy változata a Botond-mondának:
Botond és a görög óriás Bizánc kapuja előtt
"A magyarok Jól ismerték a kelet-római császár birodalmába vezető utat. Jártak már ott eleik, amikor az az Etel-közben lakván segítették a császárt. A honfoglalást követően viszont jobban csábította őket a virágzó nyugati városok kincse, menta a távoli messzeségen túl sejlő Konstantinápoly.
De az új császár megtagadta tőlük az adót, amellyel a békét megvásárolta, sőt, szövetségre lépett a németekkel.
A magyar sereg élen, deres lován Apor vezér ült. Mellette lovagolt A két jó barát, Zolta és Botond. Nádszálvékony termetű az egyik, kis köpcös a másik, de harcban mindkettő legyőzhetetlen. Zolta villámgyors kardcsapásaitól csak úgy hullott az ellenség! Ahová meg Botond odasújtott buzogányával, ott nem maradt más, mint beszakadt vért, sisak és koponya.
Míg a magyar sereg Konstantinápoly falai alá érkezett, útjukat égő városok és falvak jelezték, jöttüket menekülő hadak hirdették. Bíborban született Konstantin császár jobbnak látta alkudozással megelőzni a várható ostromot. Követeket küldött Aporhoz, s azt ajánlotta, a hogy a császár és a magyarok egy-egy kiválasztott vitéze vívjon párviadalt. Ha a magyarok vitéze győz, akkor ő, Konstantin vállalja az adófizetést.
Apor rábólintott. Kis idő múlva egy ÓRIÁSI görög lépett ki a város kapuján, s megállt a vezér előtt. Egy egész fejjel magasabb volt Apornál, s olyan izmai voltak, menta egy bivalynak.
-Ide Hallgassatok ti kutyafejűek! Az én nevem Papadopulos. Lássam azt az embert, de ne egyet, kettőt, aki ki mer állni velem! - Botond és Zolta egyszerre léptek elő a seregből. ERRE a görög harsány nevetésre fakadt: - Hát nincs közöttetek egy épkézláb fegyverforgató ember?
- Én Botond vagyok, termetre a legkisebb a magyar seregben. Ma mégis leáldozik a te életed napja. Egyedül is ellátom én a bajodat!
Magasba emelte harci buzogányát, s odalépett a város kapujához. Egy suhintás, egy dörrenés, s a nehéz, vaskapun embernyi rés nyílt. A császár és a császárné is megjelent az egyik várbástya fokán. A görög óriás diadalának és a pöttömnyi magyar csúfos vereségének szemtanúi akartak lenni. Megkezdődött hát a párviadal. Botond fürgén hárította a görög hatalmas csapásait. A görög csak fújt, öklelt, de csapásai minduntalan célt tévesztettek. Kapkodta a fejét, nehézkesen forgott ellenfele után, de Botond buzogányának ütéseit nem tudta elkerülni.
Mikor éppen úgy érezte, hogy kardjának EGYETLEN suhintásával halálra sújthatja ellenfelét, a főhadvezér lekiáltott hozzá:
-Küldd a pokolra a bestét! Papadopulos kardja e hangra egy pillanatra megállt a levegőben. Ez az egy pillanat elég volt Botondnak, hogy lesújtson. Buzogánya épp az óriás kardot tartó karját érte. Az felüvöltött, s jobbja lecsüngött. Bal kézzel, sebzetten egyre hátrébb szorult, egyre közelebb a város kapujához. Már TÖBB sebből vérzett, amikor egy halálos csapás végleg földre terítette.
A császár és kísérete megszégyenülten takarodott vissza a palotába, s aznaptól fogva ismét fizették az adót a magyaroknak. "
Kölcsönvéve Csermányi Botond blogjából - Köszönöm !!
Akkora lyukat ütött rajta, hogy egy növendék gyermek ki, s besétálhatott rajta.
Pál Mária: Haragos Botond (Újfehértó)
- Nono - ingerkedett az óriás -, kár volt eldobnod AZT a buzogányt!
- Nem kell nekem SEM buzogány, SEM kard - mondotta Botond, s ÜRES kézzel MENT a görögnek .
Egyszer jobbra lódította, aztán balra - akkor felkapta, megkeringette a levegőben, s úgy a földhöz teremtette, a hogy ha hét lelke lett volna, az is kiszalad belőle.
De Bezzeg szégyellte EZT a csúfságot a görög császár.
Ott ült a vár fokán egész háznépével s udvarával, szentül hitték, HOGY AZ óriás legyőzi bármelyik MAGYART.
S lám, a legkisebbet SEM bírta le.
Szégyenszemre visszahúzódott a palotába, s a császár akkora adót vállalt, amekkorát csak kívántak, csak hogy hagyják békességben a magyarok.
Magyar népmonda alapján
Benedek Elek
Benedek Elek, a magyar gyermekirodalom
egyik megteremtője, a nagy székely
mesemondó.
Tanuljátok meg e szép és izgalmas mondát kívülről!
Talán ILYEN ércbuzogánya lehetett Botondnak. EZT Bajorországban találták.
Botond megforgatta a feje fölött és ...
Egy régi diafilm képei így mesélik el a történetet:
Magyarok Bizánc városa Előtt MEG A kalandozá
http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://egyszervolt.hu/db/files/botond/diafilm_botond_pre_image_7067.jpg&imgrefurl=http://egyszervolt.hu/mese/botond.html&usg=__Zopfj-MpgDhTTuweCtxcwaBPCI8=&h=310&w=440&sz=46&hl=hu&start=8&zoom=1&um=1&itbs=1&tbnid=tBF42U67sCwzXM:&tbnh=89&tbnw=127&prev=/images%3Fq%3DBotond%26um%3D1%26hl%3Dhu%26rls%3Dcom.microsoft:en-US%26ndsp%3D20%26tbs%3Disch:1&ei=YzZcTcTMGIvJswb56tzGAQ
Magyarok Bizánc városa Előtt MEG A kalandozá
http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://egyszervolt.hu/db/files/botond/diafilm_botond_pre_image_7067.jpg&imgrefurl=http://egyszervolt.hu/mese/botond.html&usg=__Zopfj-MpgDhTTuweCtxcwaBPCI8=&h=310&w=440&sz=46&hl=hu&start=8&zoom=1&um=1&itbs=1&tbnid=tBF42U67sCwzXM:&tbnh=89&tbnw=127&prev=/images%3Fq%3DBotond%26um%3D1%26hl%3Dhu%26rls%3Dcom.microsoft:en-US%26ndsp%3D20%26tbs%3Disch:1&ei=YzZcTcTMGIvJswb56tzGAQ
Törökország csodaszép városa a Boszporusz partján.
A képen az Aja Sofija, az Isteni Bölcsesség temploma látható.
Itt lehetett valahol az a híres érckapu.
A népköltészeti alkotásoknak, mivel szájról szájra terjedtek-TÖBB változatát is ismerjük.
Ime egy változata a Botond-mondának:
"A magyarok Jól ismerték a kelet-római császár birodalmába vezető utat. Jártak már ott eleik, amikor az az Etel-közben lakván segítették a császárt. A honfoglalást követően viszont jobban csábította őket a virágzó nyugati városok kincse, menta a távoli messzeségen túl sejlő Konstantinápoly.
De az új császár megtagadta tőlük az adót, amellyel a békét megvásárolta, sőt, szövetségre lépett a németekkel.
A magyar sereg élen, deres lován Apor vezér ült. Mellette lovagolt A két jó barát, Zolta és Botond. Nádszálvékony termetű az egyik, kis köpcös a másik, de harcban mindkettő legyőzhetetlen. Zolta villámgyors kardcsapásaitól csak úgy hullott az ellenség! Ahová meg Botond odasújtott buzogányával, ott nem maradt más, mint beszakadt vért, sisak és koponya.
Míg a magyar sereg Konstantinápoly falai alá érkezett, útjukat égő városok és falvak jelezték, jöttüket menekülő hadak hirdették. Bíborban született Konstantin császár jobbnak látta alkudozással megelőzni a várható ostromot. Követeket küldött Aporhoz, s azt ajánlotta, a hogy a császár és a magyarok egy-egy kiválasztott vitéze vívjon párviadalt. Ha a magyarok vitéze győz, akkor ő, Konstantin vállalja az adófizetést.
Apor rábólintott. Kis idő múlva egy ÓRIÁSI görög lépett ki a város kapuján, s megállt a vezér előtt. Egy egész fejjel magasabb volt Apornál, s olyan izmai voltak, menta egy bivalynak.
-Ide Hallgassatok ti kutyafejűek! Az én nevem Papadopulos. Lássam azt az embert, de ne egyet, kettőt, aki ki mer állni velem! - Botond és Zolta egyszerre léptek elő a seregből. ERRE a görög harsány nevetésre fakadt: - Hát nincs közöttetek egy épkézláb fegyverforgató ember?
- Én Botond vagyok, termetre a legkisebb a magyar seregben. Ma mégis leáldozik a te életed napja. Egyedül is ellátom én a bajodat!
Magasba emelte harci buzogányát, s odalépett a város kapujához. Egy suhintás, egy dörrenés, s a nehéz, vaskapun embernyi rés nyílt. A császár és a császárné is megjelent az egyik várbástya fokán. A görög óriás diadalának és a pöttömnyi magyar csúfos vereségének szemtanúi akartak lenni. Megkezdődött hát a párviadal. Botond fürgén hárította a görög hatalmas csapásait. A görög csak fújt, öklelt, de csapásai minduntalan célt tévesztettek. Kapkodta a fejét, nehézkesen forgott ellenfele után, de Botond buzogányának ütéseit nem tudta elkerülni.
Mikor éppen úgy érezte, hogy kardjának EGYETLEN suhintásával halálra sújthatja ellenfelét, a főhadvezér lekiáltott hozzá:
-Küldd a pokolra a bestét! Papadopulos kardja e hangra egy pillanatra megállt a levegőben. Ez az egy pillanat elég volt Botondnak, hogy lesújtson. Buzogánya épp az óriás kardot tartó karját érte. Az felüvöltött, s jobbja lecsüngött. Bal kézzel, sebzetten egyre hátrébb szorult, egyre közelebb a város kapujához. Már TÖBB sebből vérzett, amikor egy halálos csapás végleg földre terítette.
A császár és kísérete megszégyenülten takarodott vissza a palotába, s aznaptól fogva ismét fizették az adót a magyaroknak. "
Kölcsönvéve Csermányi Botond blogjából - Köszönöm !!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése