2015. január 20., kedd

Móra Ferenc: Rege a csodaszarvasról








Hol volt, hol nem volt, messze napkelet felé volt egyszer egy híres-nevezetes fejedelem, akit Nimródnak hívtak. 
Száz gulyása, ezer csikósa, tömérdek nyája, ménese volt ennek a fejedelemnek.

De ő nem azokra volt büszke, hanem két fiára. 
Hunornak hívták az öregebbiket, Magyarnak a fiatalabbikat. Egyformán derék, jó növésű legény volt mind a kettő. Sas a szemük, villám a kezük.
Nagy vadászember volt Nimród, s akármerre űzte-kergette a vadat, mindenfelé elkísérte a két fia.
Mondta is neki a felesége, Enéh királynő: - Nem jó vége lesz annak, uram királyom, ha te úgy rákapatod a gyerekeket a vadászatra.
- Ahogy az isten akarja - felelt mosolyogva Nimród fejedelem. - Én már csak annak örülök, hogy nem kell őket félteni még a vadállatoktól se, mert azzal is elbánnak.
Később a fiúk apjuk nélkül is elmentek vadászni.
Egyszer éppen apjuk országának a határán vadászgattak kíséretükkel. Ötven deli levente kísérte Hunort, ötven nyalka legény Magyart. Sok madarat halomra nyilaztak, dárdájuk számtalan vadat leterített.

A két testvér már éppen hazafelé készülődött, mikor hirtelen egy gímszarvas bukkant fel előttük. De olyan ám, amilyent még sohase láttak. Fehér a szőre, mint a hó, ragyog a szeme, mint a gyémánt, ágas-bogas két agancsa pedig egymásba fonódva olyan, mint a koszorú.

- Ezt már csak nem hagyjuk itt! - kiáltott Hunor, lovára pattanva.
- Legjobb volna elevenen elfogni, és hazavinni édesanyánknak! - Azzal felszökött paripájára Magyar is. 
Hajrá, száz vitézükkel utána a csodaszarvasnak! Árkon-bokron keresztül, hegyről le, hegyre fel, sűrűből tisztásra, mezőről berekbe.
Reggeltől napszállatig nyomában voltak, de csak nem érték el a szarvast. Mikor már úgy volt, hogy mindjárt elfogják, nagyot szökkent a gyönyörű állat, s egy locsogós, mocsaras ingoványban végképp elveszett a szemük elől.

A daliák egymásra néztek.
- Szeretném tudni, bátyám, hová kerültünk - szólalt meg Magyar

Körülnéztek, s csudaszép tájékot láttak maguk körül. 

Selyem a füve a legelőknek, mézes a gyümölcse a fáknak, az erdőben seregestül az őz, nyüzsög a folyóban a hal.
- Hej, öcsém, szeretnék én itt sátrat verni! - sóhajtott Hunor.
- De megszakadna apánk, anyánk szíve, ha többé nem látnának bennünket - felelte Magyar.
- De látnak ám! - fordította hazafelé Hunor a lova fejét. - Szüleinkhez hazatérünk, szándékunkra áldást kérünk!
Haza is ment a két testvér az öregekhez. Nimród fejedelem helyben is hagyta szándékukat, csak Enéh királyné sopánkodott:
- Jaj, édes gyerekeim, mi lesz belőletek azon a vadon helyen? Ki főz nektek ebédet, ki mossa ki gyolcsruhátokat?
- Majd csak ád az isten arra is valakit - bíztatta a fejedelem a feleségét.

 Csakugyan adott is. Mire a fejedelem fiai a száz vitézzel visszatértek a szigetre, már messziről vidám muzsikaszó és ének fogadta őket. 

Egy szomszéd fejedelemnek, Dul királynak a két lánya mulatott, mind a kettő ötven-ötven lánypajtásával. Táncoltak, bújócskáztak, libegtek-lebegtek a holdfényben, mint liliomvirágok a szélben.
Hunor és Magyar összenéztek a vitézekkel.
- No, fiúk, lesz már, aki főzzön, mosson ránk! Ebből lesz csak nagy lakodalom!
Úgy is lett! Közibük vágtattak, minden legény a nyergébe kapott egy lányt, és azt mondta neki:
- Én az urad leszek, te a feleségem. Ásó-kapa válasszon el bennünket egymástól.
Hunornak és Magyarnak a két királylány jutott. A helyet pedig megfelezték egymással. Napnyugati fele jutott Hunor népének, s azok voltak a hunok.

 A keleti fele jutott Magyar leventének, s ezeknek utódjait nevezték magyaroknak. 

Az országot Szittyaországnak. Ez a szép monda pedig szálljon tovább is szájról szájra.

Diafilmen Arany János versére: 
http://dydudu.hu/diafilm/055/55.html

Kaszás Attila előadásában:



Glitter Text Generator
T a r t a l o m

Messze napkelet felé élt egy híres nevezetes fejedelem: Nimród volt a neve.

Nimród fejedelem egy szkíta domborművön.



Nagyon gazdag volt ez a fejedelem. Talán száz gulyása is volt.




Ezer csikós terelgette a méneseket.

A tömérdek....nyájat.

 De ő nem azokra, hanem a két fiára volt büszke. Sas a szemük, villám a kezük.

Mit jelent az?
Ötven deli levente kísérte Hunort, ötven nyalka legény magyart.


Hirtelen egy gímszarvas bukkant fel előttük. 
( Zettisch Róbert fotója)

Száz vitézükkel utána a csodaszarvasnak!

Elveszett a szemük elől.

Körülnéztek, s csudaszép tájékot láttak.

Dul király leányai más mondák szerint tündérlányok, de legalábbis azok tanítványai voltak.

A földet pedig elnevezték Szittyaországnak.

















Nimród fejedelem egy régi ábrázoláson

Olvassátok el Arany János versét is! A képen Enéh látható, ahogy László Gyula lerajzolta.
Így kezdődik:

"Száll a madár, ágrul ágra,
Száll az ének, szájrul szájra;
Fű kizöldül ó1 sirhanton,
Bajnok ébred hősi lanton.

Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéhnek:
Hunor s Magyar, két dalia,
Két egytestvér, Ménrót fia."


...




http://www.youtube.com/watch?v=YXQ1HJNtS6



JÁTÉK - Labirintus!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...