|
testvér
Volt egyszer egy szegény ember.
Nagyon sok gyermeke volt, a számukat is alig tudta. Azzal kereste a kenyerét, hogy eljárt halászni.
Egyszer a folyóból valami karikát húzott ki. Nézegette, mondogatta, jó lesz a gyerekeknek játszani.
Amint a gyerekek játszadoznak a karikával, az mindig fényesebb lett. A szegény halász belegöngyölte egy ruhába, és felment vele a királyhoz.
A kapunál az őrök nem akarták beengedni, de amikor megmondta, hogy mi járatban van, ajándékot hozott a királynak, mégis beengedték.
A király megkérdezte tőle honnan való az aranykarika?
Megmondta, mire a király megparancsolta a szolgáknak, hogy adjanak a halásznak annyi aranyat, amennyit csak el tud vinni.
A szgény ember hétréd görnyedt, annyi kinccsel ment hazafelé. Otthon elküldte az egyik fiát a gazdag bátyjához, hogy kérje el a mérőt.
Azt mondja a kapzsi rokon:
- Ugyan minek nektek a mérő. amikor még kenyeretek sincs.
Olvassátok el a mesét szereposztás nélkül!:http://www.ungarischunterricht-karlsruhe.de/pdf/Magyar%20n%E9pmes%E9k.pdf
volt, volt, alig tudta, eljárt halászni, furcsa akadt a hálójába ...hazaindul,
Hornok Magdolna - Hajnali halászat
futottak is boldogan, gurították, szalad, idenézzen, kifényesedett ...
kifényesedett, nézi-nézi, nem tarthatom meg, vigye el kend, így is tett, ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése